jeepney- a helyi busz, eredetileg az amerikai katonák által hátrahagyott jip-eket alakították át tömeg-közlekedési eszközzé

a Manila katedrális

a Sanitago erőd

Már lemenőben volt a nap, mikor megérkeztem Nepál fővárosába, Kathmanduba. gyors zuhany után nekiindultam a városnak, hiszen alig volt rá egy napom. az utcán mindenki helyinek nézett (ny-nepálban él egy magar nevű állítólag magyarokkal rokon etnikum, szerintem azért :D :P)… beugrottam egy taxiba, ami elfurikázott a thamel negyedbe, ami a hátizsákos túristák fellegvára, hiszen telis-tele van olcsó hostellel, batiktól kezdve a hegymászó felszerelésen keresztül mindent árusító boltokkal, éttermekkel és bárokkal melyek igencsak hangulatosak színes lámpásaikkal és a háztető teraszon játszó rock-bandáikkal. egy ilyen bárban futottam össze egy nagyon kedves mexikói párral, akik csecse-becsékkel kereskednek. jót nevetgéltünk egymás ázsia-sztorijain, megtudtam hogy mexikó híres az ufókról, amikben amúgy ők nem hisznek de már láttak egyet-kettőt :D na és aztán ők bemutattak egy amerikai srácnak, aki most érkezett vissza az Everest-bázistábor-túráról. ami azt jelenti hogy hús-vér halandók mint ő meg mi meg akárki, felmennek az Everest bázistáborába, ahonnan az igazi hegymászók elindulnak a világ legnagyobb hegyének meghódítására. Elmondása szerint lenyűgöző élmény, kb8 nap felmenni, és 2-3 lejönni, és iszonyú drága, bár ő harmadáért megcsinálta a haverjával (nem zuhanyoztak végig meg ilyenek hahaha).  szóval a mexikói pár meg lett győzve, felmennek. igazán irigykedtem, én is nagyon szeretnék! de hát sajnos én holnap továbbállok…

 önjelölt idegenvezetőm, egy sovány helyi öregember megmutatta nekem a legöregebb buddhista és hindu templomokat a városban… mondjuk magamtól is könnyen megtaláltam volna őket, de nem bántam, hogy szórakoztatott a történeteivel. egy kicsit beleláthattam az itteniek mágikus és misztikus hitébe: istenek, dévák, szellemek, meg mindenféle fura lények léteznek itt emlékezet előtti idők óta…hehe imádom a misztikumot! a garangaramaya vihara buddhista templomban meglocsoltam a fát, aminek a nagyapja alatt állítólag buddha 6 évig vagy meddig meditált, aztán megvilágosodott. mindenhonnan jönnek ide látogatók imádkozni meg áldozni meg megkerülni és meglocsolni a fát, hogy valóra váltsák kívánságaikat. annyira varázslatos és annyira békés az egész atmoszféra. annyira más..tök jó. az udvaron pedig ott álldogál egy igazi bébi-elefánt szegénykém.

a buddhista templom

és ez már a hindu

Yogyakarta 1945-ben az egységes indonéz állam születésekor kapott autonómiát és különleges státuszt. A tartománynak nem kis szerepe volt a Hollandiától való függetlenség kivívásában. Az akkori szultán IX. Hamengkubuwono választhatta volna az önálló szultanátust is, ám mégis csatlakozott Indonéziához. Yogyakarta egyedisége abban rejlik, hogy a többi 25 tartománytól eltérően, a kormányzót nem választják, hanem a szultán a cím örökös birtokosa, aki bár felelősséggel tartozik az elnöknek, mégis tényleges hatalommal van felruházva.
Néhány hónappal ezelőtt, az indonéz kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, miszerint Yogyakarta különleges státuszát megszüntetik, és a kormányzót ezentúl demokratikusan fogják választani. Ez a lépés felháborodást keltett a tartományban, ezrek vonultak az utcára tüntetni, sokan kiakasztották a szultanátus zászlaját a házukra, és akadnak, akik az Indonéziától való elszakadással fenyegetőznek. Az alattvalók elégedettek az abszolút monarchiával, köszönik szépen.

na nem csak én katasztrófa-turistáskodom. tegnap megérkezett kövér lászló és pereputtya ide yogyakartába. kezet fognak a szultánnal, zabálnak,  megnézik a ramayana-balettet, elkirándulnak borobudurhoz (a világ legnagyobb buddhista temploma), jó nagy dugójuk lesz biztos, mert azt az utat vágta ketté a lahár. aztán megnézik a merapi vulkán menekültjeit. állítólag hoztak nekik 2 millió dollár (magyar forrás szerint 2,5) értékű kaját meg tanszert.

tegnap mady nevű ausztrál barátnőm érkezése alkalmából megittunk egy sört kedvenc non-stop "közért"-hálózatunk (Circle K) egyike előtt. a régi haverok szinte semmit sem változtak, csak annyit hogy kennynek hosszú haja van, úgy néz ki mint egy (szép) csaj, a két elvarázsolt pasit jalit és unggult kirúgták az egyetemről, madynek meg jali vágta a haját ugyanolyanra, mint a sajátja. de még mindig ugyanúgy megnevettetnek, főleg az olyan kérdéseikkel, amik úgy kezdődnek, hogy "na és európában.....?" Tegnap például az istennek nem akarták megérteni mi a különbség a cigány és a hippi között :D

Hát megérkeztem. És Jogjában semmi nem változott. Olyan, mintha el sem mentem volna. Pontosan emlékszem hogyan kell felvenni a bukósisakot, hogy ne hagyjon törést a beszáritott frufrumon, és hogyan kell szoknyában oldalülve egyensúlyozni a motoron, hogy ne essek le. Minden utcára emlékszem, ugyanott vannak ugyanazok a kajáldák, ugyanaz az internet-kávézó, és ugyanannyiba kerül minden. Nem jöttem zavarba a hidegvizes, nyelesvödörből-öntős fürdőszobától sem, és nem ijedtem meg a falon rohangáló minigekkók hangjától. És nincs is annyira meleg. Mindez annyira távolinak tűnt otthonról, azt hittem teljesen idegennek fogom érezni magam, és mennyire fog hiányozni a négyes-hatos villamos. De nem. Most annyira normálisnak és hétköznapinak tűnik minden, hogy végül is mindegy hogy itt vagyok vagy otthon vagyok. Csak az emberek, azok mások körülöttem.