Már vártam a kedvenc pillanatomat - melyre bár mindig élénken vissza tudok emlékezni - minden egyes alkalommal, ha dél-kelet-Ázsiába érkezem,  újrasokkol: a pillanat, amikor kilépek a légkondival hűtött repülőtér kapuján, vennék egy mély lélegzetet, de csak mintha forró gőzzel telne meg a tüdőm. Szauna, aminek nincs kijárata...És amit már szinte elfelejtettem mióta nem jártam itt az, hogy ez a levegő tele van élettel. Kavarog benne az utcai kajaárusoknak köszönhető édeskés égett olaj szag, a motorok kipufogóbűze, a mindenhová odaburjánzó hatalmas levelű fák otromba virágainak illata, a trópusi eső és a ruhaboltokból kiáramló leírhatatlan batik-textil szag, melyről nem tudom eldönteni, hogy szeretem vagy sem...mindenesetre így együtt olyan kompozíciót alkotnak, ami mosolyra fakasztja a szívem. Mert annyira rettenetesen idekötődik. Ezt a szagot lepárlom, és elnevezem Ázsia-parfümnek. Akinek hiányzik Ázsia, magára fújhat egy keveset és belemerülhet az ábrándozásba...nem először fogja a többi ember hülyének nézni

reggel 5re allitottuk az ebresztot. persze nem lett belole semmi. 4oranyi motorozasra a varostol 2093 meteres magassagon nyulik el a dieng-fennsik. hindu papok viragzo templom-varosa lehetett egykoron. Java-sziget legoregebb hindu templomai meg ma is allnak. e tobb mint 400 templom a 8-9.sz kornyeken epult. de szamomra ugyanolyanok mint a tobbi, mar nem kattogok rajtuk annyira mint regen. nem elsosorban miattuk tettuk meg ezt a hosszu utat, sokkal inkabb lenyugozo kornyezetuk miatt. kacskaringos utak vezetnek felfele, s amerre a szem ellat zoldello csikos hegyoldalak mindenutt. nem rizsteraszok ezek, krmpli es kaposztaultetvenyek, de inkabb krumpli. a mely volgyekben falvak feher kupolas mecsetekkel, tobbszinu tavak es budos-gazos forrovizet kopdoso gejzirek, fortyogo mocsar-kraterek. Log az eso laba, razendit aztan el is megy. Nincs egy lelek sem. melyen belelegzem a hideg parat, kitisztitja a tudom. hosszu az ut hazafele, belefajdul a popom, megallunk satet enni. nyami.

Januar, februar honapban az utazoknak a legcudarabb idojarassal kell szembenezniuk. ilyenkor mindent elont a viz, nem kimeli a repulotereket, utakat, vasuti sineket sem, elarasztja a foldeket, falvakat es varosokat, es hozza magaval a rothadt barna dzsuvat, a betegsegeket meg a dongi szunyogokat. Az ocean is haborog ilyenkor, duhongve magaval rantja a fegyelmezetlen furdozoket, meteres hullamokat noveszt s elnyeli az igy papirhajokent hanykolodo kompokat...a szigetek kozott nehez az atjaras. a sracok mar tobb mint 10 napja Floresen vesztegelnek, nem indulnak hajok Sumbawara, Lombokra, Balira...Indonezia osszes kikotojet lezartak. Hat kalandos utazasuk van az biztos.
Tegnap leneztunk a Bintang-barba. Mint mindig most is tomve volt nyugati turistakkal es a husos ausztral keblekre de meg inkabb gazdaik dollarjaira vadaszo sotet arcokkal. Altalaban jobb szeretem elkerulni az effajta helyeket, de pentekenkent azert lenezunk a regae zenekar miatt. Osszefutottam attilaval a fotossal, tamassal aki hosszu lofarokban hordja a hajat es alexszal a csibeszmosolyu roman sraccal. nagyon jo volt oket ujra latni.

a kodos es kopasz dermeszto szurkesegbol az elenk nyuzsgo szinkavalkadban talaltam magam hirtelen. jo messzire repultem egyszercsak. magam mogott hagyva a vizsgak sulyos terhet melynek egeszen eddig sem veget sem hosszat nem lattam...a telikabatommal egyutt otthonhagytam a gyomorgorcsomet s az izzado tenyeremet, a torokgombocomat es a karikas szemeimet is. meg nincs suli.nyugi van, nem rohanok sehova, punnyadok az idotlen nyarban.meleg van es gyerekzsivaj.napbarnitott arcok feher vigyorral.rozsaszin,zold,viragmintas fejkendok.rikolto muezzin..az mar nagyon hianyzott. elvarazsol.
otthon hagytam anyukam csulkos bableveset meg a finom feherkenyeret is es most tofu van helyette rizzsel meg jazminteaval. de az is jo. sot nagyon is.
nem kell mar buszjegy, motor visz mindenhova a forgalomban, ahol nincsenek se iranyok se savok, orult kaosz az egesz.
tucsokciripeles ringat alomba es madarcsicsergesre ebredek. hideg vizzel furdom, melyet kancsoval merek a kek muanyag lavorunkbol. naponta ketszer feltakaritom a gekko mocskat mindig ugyanonnan. vannak kis gekkok, akik a falon rohangalnak, azok nem zavarnak. de az a nagy! azt nem lehet kiuldozni a hazbol, ha meglatom a tetogerendan maszni, megdobalom egy budos pologomboccal, de mintha eszre se venne. ven dinoszaurusz. a hangyakkal mar konnyebb: korberajzolom a cukrosbodont kretaval. meg a konyhaszekrenyt sot az egesz konyhat, a bejarati ajtot, a veranda oszlopait es a haz elott gornyedo guavafa gocsortos torzset is, ahol egyebkent hangyak millioi masiroznak keresztul naponta. a guavafa a legfontosabb strategiai pont. az koti ossze foldalatti birodalmukat az enyemmel, ahonnan pimaszul lopjak az elelmet.amelyik szerencsetlen atlepi a feher vonalat, pillanatokon belul lebenul, s ha valamelyik baratja megszagolja, azis. mig vegul az egesz hadsereg megdermed s kabultan hullik ala...nem eppen humanus, de hatekony. neotol tanultam.

most epp jakartaban vagyok dita nagybacsimnal, mert itt van az indonez egyetemek kozotti kosarbajnoksag dontojenek harmadik forduloja. es most kikerot kertem, hogy ne a hotelban unatkozzam naphosszat, mert ma nem jatszunk. es ha az embernek nincs kocsija, nem erdemes elinulni varost nezni, mert elveszik benne. jakarta hatalmas nagy, utalatos egy varos, budos, koszos, dugo van mindenhol, egyreszt isszonyat szegenyseg, emberek szemetkupacbol epitett bodekban laknak, mezitlabas szenfekete gyerekek koldulnak az autok kozott. ugyanakkor isszonyat fenyuzes is: a csilli-villi bevasarlokozpontok legfelso emeleten vidampark van, szolgak nyitogatjak az ajtot, es voros szonyegen setalsz. a hofeherboru kinai nenik pedig milliokat kepesek otthagyni a fodrasznal a hajkiegyenesito vitaminbalzsamert.
visszaterve a kosarlabdara: sorra kikapunk mindenkitol hehe. de nekunk igazabol mar az is szep, hogy bejutottunk a legjobb tizbe. mentsegunkre szolgal egyreszt, hogy mi vagyunk az egyetlen csapat, aki nem klubbokbol kolcsonvasarolt jatekosokbol all, hanem valoban az egyetem diakjaibol. masreszt pedig fizikai adottsagainkat illetoen is jelentos hatranyban vagyunk: a csapat 90 szazalekban kozep-javai szarmazasu, azaz alacsony es sovany..(en szep nagy termetemmel centert jatszom:)) altalaban szojababot eszik hus helyett, es jo muszlim letere lelkiismeretesen bojtol ramadan alatt, ami azt jelenti, hogy mind testfelepitesben mind pedig a felkeszules intenzitasaban alulmaradunk a tobbi csapattal szemben, melyek nagy aranyban kinai jatekosokbol allnak, akik szep nagyra tudnak noni, kereszteny vallasuk engedelyezi a disznoevest es augusztus ota zavartalanul tudnak teljes erobedobassal edzeni.
de amugy egesz kellemes itt jatszani (osszehasonlitva az otthoni kosarlabdaval), bar mi meg eleg messze allunk az elso osztalytol, megis a korulmenyek, mint az NBA-ben komolyan. pom-pomos sexidancer-ek szorakoztatjak a nezoket felidoben, illatositott nedves torulkozot kapok az arcomba idokereskor, a masszor mindig bevetesre kesz. a palya patyolattisztasagat legalabb ket-harom felmosofiu orzi allandoan, a labdat azonnal cserelik ujra, ha vmi kosz raszall, a statisztika olyan reszletes, hogy meg azt is dokumentaljak, hogy jobb labbal kezdek el futni vagy ballal, a birok nagyon szigoruak, mielott palyara lepunk, az osszes jatekosnak ellenorzik a korme hosszat, minden ekszer tiltott, meg a hajcsat is. meccs utan pedig jar a zsebpenz...a csapat szponzoratol fugg hogy mennyit, altalaban nem keves. de neha az az erzesem, hogy az egesz csak egy nagy diszes korites. a jatek szinvonalara gondolok itt pl alig van olyan jatekos aki kepes egy parasztos balziccert produkalni, vagy lepeshiba nelkul huzamosabb ideig labdat vezetni, kezet valtani, vagy aki nem jon zavarba, ha pl vedekezesben mas pozicioba allitjak a megszokott helyett. nem csak a kosarlabdaval van ez igy ebben az orszagban.altalaban rendkivul nagy jelentoseget tulajdonitanak a kulsosegeknek mindenben, mikozben a legtobb dolog egyaltalan nem mukodik. a legfontosabb mindig, hogy legalabb a latszat az tokeletes legyen.
ja, es van meg egy-ket fura dolog itt, ami nem megy az agyamba. a legmodernebb, legszebb sportcsarnokokba is meg csak bele sem tervezik az oltozot, zuhanyzot. ami nekem igen nagy kenyelmetlensegeket okoz. en inkabb lennek kicsit szemermetlenebb, mint ennyire igenytelen.
a masik furcsa dolog, hogy az osszes sportesemeny fo (- vagy egyetlen) szponzora cigaretta. a csarnok elott hostesslanyok osztogatjak a cigit, zaszlok szazain, plakatokon,orias kepernyokon, a mezunkon es persze a pompomlanyok feneken is cigilogo...

most epp jakartaban vagyok dita nagybacsimnal, mert itt van az indonez egyetemek kozotti kosarbajnoksag dontojenek harmadik forduloja. es most kikerot kertem, hogy ne a hotelban unatkozzam naphosszat, mert ma nem jatszunk. es ha az embernek nincs kocsija, nem erdemes elinulni varost nezni, mert elveszik benne. jakarta hatalmas nagy, utalatos egy varos, budos, koszos, dugo van mindenhol, egyreszt isszonyat szegenyseg, emberek szemetkupacbol epitett bodekban laknak, mezitlabas szenfekete gyerekek koldulnak az autok kozott. ugyanakkor isszonyat fenyuzes is: a csilli-villi bevasarlokozpontok legfelso emeleten vidampark van, szolgak nyitogatjak az ajtot, es voros szonyegen setalsz. a hofeherboru kinai nenik pedig milliokat kepesek otthagyni a fodrasznal a hajkiegyenesito vitaminbalzsamert.
visszaterve a kosarlabdara: sorra kikapunk mindenkitol hehe. de nekunk igazabol mar az is szep, hogy bejutottunk a legjobb tizbe. mentsegunkre szolgal egyreszt, hogy mi vagyunk az egyetlen csapat, aki nem klubbokbol kolcsonvasarolt jatekosokbol all, hanem valoban az egyetem diakjaibol. masreszt pedig fizikai adottsagaink is jelentosen kulonbozik: a csapat 90 szazalekban kozep-javai szarmazasu, azaz alacsony es sovany..(en szep nagy termetemmel centert jatszom:)) altalaban szojababot eszik hus helyett, es jo muszlim letere lelkiismeretesen bojtol ramadan alatt, ami azt jelenti, hogy mind testfelepitesben mind pedig a felkeszules intenzitasaban alulmaradunk a tobbi csapattal szemben, melyek nagy aranyban kinai jatekosokbol allnak, akik szep nagyra tudnak noni, kereszteny vallasuk engedelyezi a disznoevest es augusztus ota zavartalanul tudnak teljes intenzitassal edzeni.
de amugy egesz kellemes itt jatszani (osszehasonlitva az otthoni kosarlabdaval), bar mi meg eleg messze allunk az elso osztalytol, megis a korulmenyek, mint az NBA-ben komolyan. pom-pomos sexidancer-ek szorakoztatjak a nezoket felidoben, illatositott nedves torulkozot kapok az arcomba idokereskor, a masszor mindig bevetesre kesz. a palya patyolattisztasagat legalabb ket-harom felmosofiu orzi allandoan, a labdat azonnal cserelik ujra, ha vmi kosz raszall, a statisztika olyan reszletes, hogy meg azt is dokumentaljak, hogy jobb labbal kezdek el futni vagy ballal, a birok nagyon szigoruak, mielott palyara lepunk, az osszes jatekosnak ellenorzik a korme hosszat, minden ekszer tiltott, meg a hajcsat is. meccs utan pedig jar a zsebpenz...a csapat szponzoratol fugg hogy mennyit, altalaban nem keves. de neha az az erzesem, hogy az egesz csak egy nagy diszes korites. a jatek szinvonalara gondolok itt pl alig van olyan jatekos aki kepes egy parasztos balziccert produkalni, vagy lepeshiba nelkul huzamosabb ideig labdat vezetni, kezet valtani, vagy aki nem jon zavarba, ha pl vedekezesben mas pozicioba allitjak a megszokott helyett. nem csak a kosarlabdaval van ez igy ebben az orszagban.altalaban rendkivul nagy jelentoseget tulajdonitanak a kulsosegeknek mindenben, mikozben a legtobb dolog egyaltalan nem mukodik. a legfontosabb mindig, hogy legalabb a latszat az tokeletes legyen.
ja, es van meg egy-ket fura dolog itt, ami nem megy az agyamba. a legmodernebb, legszebb sportcsarnokokba is meg csak bele sem tervezik az oltozot, zuhanyzot. ami nekem igen nagy kenyelmetlensegeket okoz. en inkabb lennek kicsit szemermetlenebb, mint ennyire igenytelen.
a masik furcsa dolog, hogy az osszes sportesemeny fo (- vagy egyetlen) szponzora, az cigaretta.

na vege van az unnepeknek. lebaran volt, hazamentunk falura, ettunk ket napig ketupat meg ayam opor, imadkoztunk a focipalyan. korbejartuk a falu osszes hazat, hogy terdenallva bocsanatot kerjunk az oregektol, es estenkent jokat dumal a nagycsalad, ami evente csak egyszer roffen igy ossze. ilyenkor meg a legtavolabbi szigeten dolgozok is hazautaznak a szulofaluba. van is dugo rendesen, orult forgalom, javan egy het alatt tobb mint 400an haltak meg kozuti balesetben. hajok sullyednek el..ketszeresere ugranak a vonat-,busz- es repjegyarak, de meg igy is dugig vannak. hat nekem sikerult a top szezonban felutaznom jakartaba, egy ulesen negy ember osztozik, de alatta is fekszenek ketten, szerencses aki le tud ulni a foldre es nem all,ajanlatos nem inni vagy csak nagyon keveset, mert wc az nincs, mert ott is ember, mindenutt, mozdulni sem lehet a szo szoros ertelmeben, mindez fullaszto melegben 12 oran keresztul. hehe.kellemes. de senki sem panaszkodik sem nem anyazik sem nem szidja a kormanyt...