most epp jakartaban vagyok dita nagybacsimnal, mert itt van az indonez egyetemek kozotti kosarbajnoksag dontojenek harmadik forduloja. es most kikerot kertem, hogy ne a hotelban unatkozzam naphosszat, mert ma nem jatszunk. es ha az embernek nincs kocsija, nem erdemes elinulni varost nezni, mert elveszik benne. jakarta hatalmas nagy, utalatos egy varos, budos, koszos, dugo van mindenhol, egyreszt isszonyat szegenyseg, emberek szemetkupacbol epitett bodekban laknak, mezitlabas szenfekete gyerekek koldulnak az autok kozott. ugyanakkor isszonyat fenyuzes is: a csilli-villi bevasarlokozpontok legfelso emeleten vidampark van, szolgak nyitogatjak az ajtot, es voros szonyegen setalsz. a hofeherboru kinai nenik pedig milliokat kepesek otthagyni a fodrasznal a hajkiegyenesito vitaminbalzsamert.
visszaterve a kosarlabdara: sorra kikapunk mindenkitol hehe. de nekunk igazabol mar az is szep, hogy bejutottunk a legjobb tizbe. mentsegunkre szolgal egyreszt, hogy mi vagyunk az egyetlen csapat, aki nem klubbokbol kolcsonvasarolt jatekosokbol all, hanem valoban az egyetem diakjaibol. masreszt pedig fizikai adottsagainkat illetoen is jelentos hatranyban vagyunk: a csapat 90 szazalekban kozep-javai szarmazasu, azaz alacsony es sovany..(en szep nagy termetemmel centert jatszom:)) altalaban szojababot eszik hus helyett, es jo muszlim letere lelkiismeretesen bojtol ramadan alatt, ami azt jelenti, hogy mind testfelepitesben mind pedig a felkeszules intenzitasaban alulmaradunk a tobbi csapattal szemben, melyek nagy aranyban kinai jatekosokbol allnak, akik szep nagyra tudnak noni, kereszteny vallasuk engedelyezi a disznoevest es augusztus ota zavartalanul tudnak teljes erobedobassal edzeni.
de amugy egesz kellemes itt jatszani (osszehasonlitva az otthoni kosarlabdaval), bar mi meg eleg messze allunk az elso osztalytol, megis a korulmenyek, mint az NBA-ben komolyan. pom-pomos sexidancer-ek szorakoztatjak a nezoket felidoben, illatositott nedves torulkozot kapok az arcomba idokereskor, a masszor mindig bevetesre kesz. a palya patyolattisztasagat legalabb ket-harom felmosofiu orzi allandoan, a labdat azonnal cserelik ujra, ha vmi kosz raszall, a statisztika olyan reszletes, hogy meg azt is dokumentaljak, hogy jobb labbal kezdek el futni vagy ballal, a birok nagyon szigoruak, mielott palyara lepunk, az osszes jatekosnak ellenorzik a korme hosszat, minden ekszer tiltott, meg a hajcsat is. meccs utan pedig jar a zsebpenz...a csapat szponzoratol fugg hogy mennyit, altalaban nem keves. de neha az az erzesem, hogy az egesz csak egy nagy diszes korites. a jatek szinvonalara gondolok itt pl alig van olyan jatekos aki kepes egy parasztos balziccert produkalni, vagy lepeshiba nelkul huzamosabb ideig labdat vezetni, kezet valtani, vagy aki nem jon zavarba, ha pl vedekezesben mas pozicioba allitjak a megszokott helyett. nem csak a kosarlabdaval van ez igy ebben az orszagban.altalaban rendkivul nagy jelentoseget tulajdonitanak a kulsosegeknek mindenben, mikozben a legtobb dolog egyaltalan nem mukodik. a legfontosabb mindig, hogy legalabb a latszat az tokeletes legyen.
ja, es van meg egy-ket fura dolog itt, ami nem megy az agyamba. a legmodernebb, legszebb sportcsarnokokba is meg csak bele sem tervezik az oltozot, zuhanyzot. ami nekem igen nagy kenyelmetlensegeket okoz. en inkabb lennek kicsit szemermetlenebb, mint ennyire igenytelen.
a masik furcsa dolog, hogy az osszes sportesemeny fo (- vagy egyetlen) szponzora cigaretta. a csarnok elott hostesslanyok osztogatjak a cigit, zaszlok szazain, plakatokon,orias kepernyokon, a mezunkon es persze a pompomlanyok feneken is cigilogo...