Már lemenőben volt a nap, mikor megérkeztem Nepál fővárosába, Kathmanduba. gyors zuhany után nekiindultam a városnak, hiszen alig volt rá egy napom. az utcán mindenki helyinek nézett (ny-nepálban él egy magar nevű állítólag magyarokkal rokon etnikum, szerintem azért :D :P)… beugrottam egy taxiba, ami elfurikázott a thamel negyedbe, ami a hátizsákos túristák fellegvára, hiszen telis-tele van olcsó hostellel, batiktól kezdve a hegymászó felszerelésen keresztül mindent árusító boltokkal, éttermekkel és bárokkal melyek igencsak hangulatosak színes lámpásaikkal és a háztető teraszon játszó rock-bandáikkal. egy ilyen bárban futottam össze egy nagyon kedves mexikói párral, akik csecse-becsékkel kereskednek. jót nevetgéltünk egymás ázsia-sztorijain, megtudtam hogy mexikó híres az ufókról, amikben amúgy ők nem hisznek de már láttak egyet-kettőt :D na és aztán ők bemutattak egy amerikai srácnak, aki most érkezett vissza az Everest-bázistábor-túráról. ami azt jelenti hogy hús-vér halandók mint ő meg mi meg akárki, felmennek az Everest bázistáborába, ahonnan az igazi hegymászók elindulnak a világ legnagyobb hegyének meghódítására. Elmondása szerint lenyűgöző élmény, kb8 nap felmenni, és 2-3 lejönni, és iszonyú drága, bár ő harmadáért megcsinálta a haverjával (nem zuhanyoztak végig meg ilyenek hahaha). szóval a mexikói pár meg lett győzve, felmennek. igazán irigykedtem, én is nagyon szeretnék! de hát sajnos én holnap továbbállok…
másnap reggel felmentem egy hegyre a tibeti buddhista Swayambhunath templomba, amit Majom-templomnak is hívnak, mert lakik itt néhány szent-majom. 600 meredek lépcsőfok vezet fel ide, (amit én időhiány lévén jól kikerültem taxival, de) amit tényleg megéri megmászni. a komplexum több kisebb pagodából áll középen egy hatalmas, fehér sztúpával, melyről buddha szemei tekintenek le a körülötte keringő buddhista és hindu hívőkre és a városra, mely végeláthatatlanul nyúlik el a völgyben odalent. Nemcsak hogy gyönyörű maga a templom kívül-belül minden épületével, no meg a kilátással, de van egy olyan magával ragadó varázslatos atmoszférája is, hogy nehéz innen elindulni. de nekem sajnos mennem kell...
…irány a híres Durbar tér! a királyi palota köztere a Mallah és Shah dinasztia palotáját és jó néhány szebbnél szebb templomot fog egybe. a teret Hanuman Dhokának is hívják a fehér majom-király (Hanuman) a palota bejáratát díszítő szobráról elnevezve. a tér az Unesco világ-örökség része amúgy, és valóban meg is érdemli. a díszes királyi építészet, a tradicionális öltözéket viselő nénik, galambokat kergető kisfiúk, a templomok előtt várakozó rozzant riksák, és sétálgató narancssárga monkok régi mesékbe illő képek lehetnének. mintha megállt volna az idő évezredekkel ezelőtt.
