Meg kell hogy mondjam a főváros nem éppen a legszebb része ennek a több mint 7ezer szigetből álló országnak. büdös, fülledt, ázsiai metropolisz, ahol a legtöbb látnivalót a fehéremberek hagyták maguk után, akik itt is mindent fenekestül felforgattak, bár nem csak ők. a butáni hódítás, és a maláj területekről érkezett iszlám befolyás után a 16sz-ban a spanyolok jöttek gyarmatosítani, akik el is nevezték a szigeteket a saját királyukról, felhúzták az erődjeiket meg a templomaikat, behozták mexikóból a törvénykönyveiket, nyomdáikat, spanyol nyelvű iskoláikat..aztán a 19sz-ban egy háború során az amerikaiak elvették tőlük a területet. majd a második világháborúban jöttek a japánok kegyetlenkedni. de azok aztán veszítettek, és végül amerika 1946-ban ismerte el a szigetország függetlenségét.
 |
| jeepney- a helyi busz, eredetileg az amerikai katonák által hátrahagyott jip-eket alakították át tömeg-közlekedési eszközzé |
Az Intramuros-negyed a régi városfalak között a spanyol idők maradványa:
itt található a Szent-Ágoston templom, ami a világörökség része, lévén a Fülöp-szigetek legrégibb temploma, bár ami kívülről akármelyik magyar faluba bepasszol és belül meg annyira gagyin giccses a mexikóból idehozott szentjeikre aggatott barbie-ruhákkal meg rózsaszín műanyag virágokkal, hogy nem bírtam megállni a röhögést. gyorsan ki is mentem. najó, azért a belső udvar tetszett: 
a Manila-katedrális is itt van, az viszont elég jó, meg a Santiago-erőd, amit elég masszívra megépítettek. és a kormányzói palota, ami előtt tüntetés volt, bár akárhova megyek a világban, az mindenhol van.
 |
| a Manila katedrális |
 |
| a Sanitago erőd |
ezzel az arccal közlekedtem:
az emberek amúgy nagyon aranyosak, mosolygósak, barátságosak és bámulósak. pont mint indonéziában. csak ezek a helyi tagalog nyelven kívül angolul is tudnak. talán ezért is nagyon kelendő munkaerő a világban. szerencsétlen vendégmunkásaik mindenhol ott vannak.
és aztán masszíroztattam egyet fillérekért az egyik szalonban, ami isteni volt, úgyhogy azt tuti megismétlem.
naplemente a manila-öbölben…
kivárva a kánikula csillapodtát, este elsétáltam a Rizal-parkba, ami nemzeti hősükről lett elnevezve. színes szökőkutak táncolnak csöpögős tagalog-popra, szerelmespárok és családok piknikeznek a sötétben.
