reggel érkeztem kuala lumpurba...a kedvenc repterem továbbra is. ahogy haladtam előre az üvegfalú folyosón, a színes virágok és sűrűn növő fák látványa mosolyra derítette az arcom, meg a szívem.. megcsapott az esőerdő-illat meg a meleg pára. imádom. egy columbiai születésű, de miamiban élő sráccal meg egy francia lánnyal mentem be a városba elég messze van, vonattal kb. félórás út. nem is vonat ez, inkább hév csak 100 évvel modernebb. aztán monorail, a magas-metró, ami magától megy. és végre bent voltunk a belvárosban: a híres Bukit Bintang (csillagdomb) kerület.
na micsináljunk? kuala tökéletes hely vásizásra, az ég világon minden termék, márka, fazon tizedannyiért kapható...de hol? vagy inkább együnk vmit? ez valami gyümölcs? valahol erre vannak a bárok, nem emlékszel? hány óra van? elkezdtünk sétálgatni csak úgy. kicsit esett az eső, ilyen meleg eső. csak kicsit, legalább nem sültünk meg. mondtam nekik, hogy nekem kell egy masszázs, utána bármi, de nekem kell egy masszázs. úgyhogy bementünk az egyik masszázs-szalonba, egy órás hát és lábmasszázs, úgy bepunnyadtunk, hogy alig akartunk kijönni... :D ettem egy halgombóc-satét az utcán csípős szósszal meg rántott majomkenyeret (jackfruit), a columbia-miami srác lelkesedett a furcsaságokért, a francia lány meg inkább egy olasz-kajáldában enne, jó keressünk egy helyet ahol van sör meg ilyenek. nagyon hangulatos utca teli bárral, étteremmel, hostellel, szines lampionok, lámpák, turisták, hippi fehérek, rocker helyiek, bob marley reggae bár (ez annyira dél-kelet-ázsia!), na melyik. havanna bár jó lesz. felültünk az emeleti teraszra. jó mélyen beleszippantottam a párás levegőbe. most éreztem először: na ez az amiért jöttem. ezért a néhány óráért megéri az egész.
és akkor ott nagyon elálmosodtam. nem is tudom hány órája (napja) nem aludtam...ki se tudtam volna számolni, a fáradtságnak azon a szintjén voltam, azt se tudtam melyik a jobb meg a bal. mondtam, srácok, én tuti taxival megyek haza, beszélem a nyelvet, majd lealkudom nullára. hehe. úgy is lett. hárman elosztva feleannyiért taxiztunk vissza a reptérre, mint amennyiért vonattal mennénk. persze útba ejtettük a petronas-ikertornyokat előtte néhány fotó erejéig. a világ második legmagasabb tornyai. lélegzetelállító látvány este kivilágítva. |
| Petronas |
másnap reggel gombóccal a torkomban hagytam el a várost, ide egészen biztosan visszatérek még.
