Katar felulrol nezve egyszinu barna. Olykor lapos teteju hazak negyzethaloba rendezett csoportjat latni, meg ures autopalyakat. Tobbsavos, szogegyenes, persze nincs semmifele akadaly, ami miatt gorbulnie kene. A semmibol a semmibe vezet. Aztan tenyleg semmi. Ures barna felulet.aztan fordul egyet a repulo, egy fel percig csak az eget latom, s aztan...elem tarul a Perzsa obol, felette a kelo nap. Tatom a szamat, tapadok az ablakra. Mar ez a nehany pillanat is eleg Katarbol, hogy lenyugozzon.
A repteren mindenfele nepseg a vilag minden reszerol, gazdag olajsejk, szakallas neni, kinai hazaspar, amerikai utazo...Hosszu sorban allasok utan vegul egy buszon talalom magam, elvisz egy szallodaba, megintcsak tatom a szamat, micsoda vendeglatas, volt ott minden.
Ket osztrak srachoz csapodom, elindulunk a varosba. Busszal megyunk, 2 dollarert harmunkat elvitt kb varosnezo korutra. A poros, omladozo epuleteket felvaltjak a csillivilli, fenyuzo felhokarcolok. Tovukben palmafak. Am egyik sincs keszen. Az egesz varos egy nagy epitkezes, mindenhol daruk es munkasemberek. Igazabol nem is latni masfajta embert, csak munkast. Nok peldaul egyaltalan nincsenek. Kicsit kellemetlenul ereztem magam, barhova mentunk, minden szempar ram szegezodott. Egy ido utan aztan rajottem, hogy a szigorunak tuno tekintet ellenere nagyon kedvesek, ha az ember szoba elegyedik veluk. S bar akadt, aki odamondogatott nekem dolgokat, a legtobben inkabb kivancsisagbol neztek. A szallodaban megismerkedtem egy pakisztani sraccal, meg hat brazillal. Nagyon vicces volt mindegyik.
Este aztan vissza a repterre, es irany Jakarta!